alányitamara

Kislányom, Anna, nehezen viselte, hogy három éves korában panellakásba költöztünk a kertes családi házunkból. A játszótér közelsége volt a legfőbb csalagatóerőm, ugyanis imádott a játszótéren lenni. 

Délutánonként, - tavasztól-őszig, - mindig a játszótéren voltunk. Volt a közelben három is, úgyhogy választhattunk, ha az egyiket megunta átmehettünk a másikra. Ilyenkor tolta a kis műanyag talicskáját, benne a homokozó játékaival.

Én kissé már vénnek számítottam a fiatal anyukák között, de kislányonyom nagyon barátkozó volt, kiszemelt magának egy-egy "áldozatot", és őt követte mindenhová, azt csinálta, amit a másik gyerek, míg végül azt vettem észre már együtt játszanak. Az anyukák persze beszélgettek egymással. 

Nem vagyok egy tipikus játszótéri anyuka, mert féltésből, -  vagy nem tudom miért, - mint egy szöcske, vagy gazella, én oda ugrottam, vagy oda szaladtam ahol az én édes kislányom volt. Ha csúszdázott, ott voltam, ha hintázott, ott voltam, ha homokozott, ott voltam, míg a többi anyuka nyugodtan engedte a gyermekét egyedül mindenfelé. 

Kislányom a homokozóba telepedett le. 

Építettek a gyerekek, jól el voltak egymással, amikor egyszer csak előkerült a chips-es zacskó. Az anyuka megbontotta, a gyermeke vett belőle, és ette... Az én kislányomat is megkínálták, persze kellett neki is.  Odahívtam Annát, hogy fertőtlenítő kendővel megtöröljem homokos kezecskéit. A többi gyerek persze homokos kézzel belenyúlt a zacskóba és ették a chips-et. Utána homokoztak tovább. A következő kínálásnál Anna is odament a chips-et tartó anyukához, belenyúlt a tasakba, kivette a chips-et és beletömte a szájacskájába...

Nekem először kigúvadtak a szemeim,  majd elsápadtam, utána szerintem zöldültem, meg lilultam is, hogy az én gyeremekem a homokos kezéből olyan jóízűen falatozik, hogy csak na! Elgondoltam, hogy hány macska vagy kutya pisilt bele a homokozóba, hány patkány futkosott benne az éjjel, és az én féltve őrzött lánykám szája tele van a homokos chips-el...

De miért csak nekem jelentett ez problámát? Miért engedte ezt meg a többi anyuka? Tudom, hogy valamennyi koszt meg kell ennünk, de nekem ez nem tetszik. Többször is volt ilyen eset a játszótéren, de ezen a nyáron nem fogom engedni, hogy homokos kézzel egyen Anna, még ha engem tartanak majd a leghülyébb, leghisztisebb anyukának is a játszótéren.

alányitamara

Barátnőmmel, Elvirával színházba készültünk este. Ilyenkor mindig megkért ne öltözzek ki túlságosan, mivel ő a testsúlya miatt nem vehet fel mindenféle ruhát, eléggé behatárolt a lehetősége. Így hát én is visszafogtam magam.

Még a színházban is lázasan kerestem Elvirának a plátói szerelmet a közönség, sőt még a színészek körében is. Elvira csak a korgó  pocakját simogatta, és közben nagyokat sóhajtott. 

A "régi időkben" amikor Elvira nem fogyókúrázott, színház után mindig vacsorázni indultunk.

Na, ezt most kihagytuk.

Szótlanul indutunk hazafelé. Elvira egyszer csak kifakadt. - Tudod, Zsófi, neked mekkora előnyöd van hozzám képest. Megvan az "alap", csak felveszel egy klassz ruhát, kisminkeled magad és máris jól nézel ki. Nem kell lefogynod 30 kilót, mint nekem. - így kesergett. 

Sokan mondják, hogy "nem a ruha teszi az embert", - mi megállapítottuk, hogy dehogynem! A ruha és a smink nagyon sokat számít egy nő megjelenésében.

Másnap délután Elvira telefonált, hogy még komolyabban veszi fogyókúráját, mert látott az éjjel egy kisfilmet a tv-ben az El Camino-ról, és most minden vágya, hogy elmenjen erre a zarándokútra. Kértem engem ebből hagyjon ki.

- Vegyünk egy jó cipőt, amiben gyalogolhatok! -ezzel a felkiáltással vásárolni hívott.

Az utcán is lesben álltam, hátha megpillantok egy olyan férfit, aki alkalmas lenne arra, hogy Elvirát rászabadítsam, és esetlen még a zarándokútra is kézenfogva készülnének.

Ahogy elmentünk a McDonalds előtt, egymásra néztünk. Gondolataimban az járt, hogy nagyon korai még ez a cipővásárlás, de nem vehettem el Elvira kedvét, lelkesedését, hátra rátalált a "megfelelő indokra" fogyókúrájához. Azt is láttam, ahogy megmozdult az orra és szívta magába a jellegzetes McDonalds illatot. Végül egy szuper cipővel tértünk haza, - éhesen. 

Gyorsan összedobtam Elvira konyhájába egy kis lecsót, rizzsel. Elvira elnevette magát. - Te már többet főzöl nálam, mint otthon. - Csak segíteni szeretnék. - mondtam. - Este küldök még át recepteket a jövő hétre. 

Lecsó rizzsel, virslivel

Hozzávalók 2 személy részére: 

400 g zöldpaprika, 200 g paradicsom, 100 g rizs, 2 tk. olaj, 1 fej vöröshagyma, 1 pár baromfivirsli, só.

Elkészítés: A vöröshagymát karikára vágom és megpárolom. A paradicsomot és a zöldpaprikát összedaraboljuk és a hagymához adjuk. Sóval ízesítjük. Megszóruk a rizzsel és annyi vízzel, hogy ellepje. Közben a virslit is hozzáadjuk karikára vágva. Lefedve addig fózzük, míg a rizs megpuhul.

Míg elkészült az ebéd, az El Camino-ról beszélgettünk. 

- Az El Camino-ra fel kell készülni, testileg, lelkileg, mindenhogy. - mondtam. Majd ő felkészül, vágta rá. - Kell még hozzá megfelelő felszerelés, hátizsák, lámpa, egyebek. - folytattam. Majd megvesszük, volt a válasz.  - Utána, ha megjöttem az útról, tarthatnék róla előadásokat, írhatnék róla könyvet... - álmodozott Elvira.  - Állj! Állj! Állj meg! - kértem.  - Túl messzire szaladtunk. Még menni is alig bírsz, és már haza is értél a zarándokútról... Inkább készülj fel a holnapi étrendre.

Reggeli: 4 dkg graham kenyér, gépsonka

Tízórai: 4 db abonett, 2 dl tejeskávé (édesítővel)

Ebéd: karfiol leves, sült csirke, zöldség köret

Uzsonna: 20 dkg alma, 1 db abonett

Vacsora: 6 dkg graham kenyér, 3 dkg párizsi, 1 db light kockasajt, paprika

Holnap újra találkozunk...

Segítség!!! Fogyókúrázok!

2. rész

További ötleteimmel is szerettem volna segíteni Elvira barátnőm fogyókúráját, ezért átnéztem az apróhírdetéseket, hogy keressek neki egy használt, de még jó állapotú szobabiciklit. Már láttam magam előtt, ahogy tekeri a biciklit, úgy nőnek a kilométerek a számlálón, és úgy tűnnek el a kilók barátnőmről. Kifogást nem találhatott a bicikli ellen. Ki sem kell mozdulnia otthonról, nem szólják meg, mert ami négy fal között történik, arról nem tud senki. Kivéve, ha nem csicsergi el senkinek. 

Étkezés átalakítása és szobabicikli. Ez lett a fogyókúrája alapja.

Napi étrendje: 

Reggeli: 4 dkg graham kenyér, 3 dkg párizsi, light margarin

Tízórai: 4 db abonett, másfél dl tejeskávé

Ebéd: csontleves (kevés tésztával), sonkás brokkoli

Sonkás brokkoli recept

Enyhén sós vízben megfőzök 45 dkg brokkolit. Vigyázok, hogy ne essen szét. Leszűröm.(Főzőléből 2 evőkanállal félre teszek.) Finomra vágok 1 fej hagymát, elkeverem a főzőlével, 2 evőkanál ecettel és 1 teáskanál olívaolajjal. 1 db tojást keményre főzök és felkockázom. Sonkát csíkokra vágok és az egészet összekeverem.

Uzsonna: 20 dkg alma, 2 db korpovit keksz

Vacsora: 1 db korpás zsemlye, light sajt, csirkemell sonka, fél paradicsom

A reggelire evett 3 dkg párizsitől Elvira nevetőgörcsöt kapott. 

Sikerül találnom szobabiciklit is, és titokban még azt is reméltem, hogy az eladóban megtalálom Elvira számára a tökéletes férfit, aki hozzásegíti a tökéletes alak eléréséhez. Egy nagy áruház parkolójában beszéltük meg, hogy megnézhetem megfelel-e a bicikli, no és persze a pasi...

Szobabiciklivel a csomagtartómban indultam haza, sajnos a férfi a nem megfelelő kategóriába tartozott. Három gyerek ugrált az autójában.

Elvira megörült a szobabiciklinek, tekerte naponta többször is, de közben nagyon éhes volt...

Holnap elviszem színházba...

Eldöntöttem! - viharzott be hozzám barátnőm egy napon. - Egészségesen fogok étkezni, belekezdek a fogyókúrába.

Meglepően néztem rá, de ő folytatta tovább: - Tudom már sokszor eldöntöttem, belekezdtem, abbahagytam, újrakezdtem, abbahagytam, eldöntöttem, újrakezdtem, abbahagytam... -sorolta lázasan fogyókúrái állomásait.

Elvira falun él. Először arra gondolt, hogy elkezd futni. De megszólták. Ez a nő nem normális, - suttogták a háta mögött az unatkozó öregasszonyok, akik egész nap csak leselkedtek, - ablakból, utcán, - a szemük és a fülük mindenhol ott van, és ők tudnak mindent a legjobban a világon. Milyen sok ideje van ennek a nőnek -mondták, és Elvira nem futott többet.

Akkor arra gondolt, tornázni fog otthon, de ismerte magát, két nap után ugyis abbahagyta volna.

- Zsófi, segíts! -kérte tőlem. - Ha lefogyok azt mondják rám biztos beteg vagyok, biztos rákos, mert ők tudják. Fogyókúrázzak? Vagy ne? De le akarok fogyni! Viszont hogy bírjam ki, hogy ne egyek pizzát, sajtburgert, fehér kenyeret, süteményeket?

Mondtam Elvirának kezdjük azzal, hogy átalakítjuk az étkezését, aztán elég ha sétál minden nap, nem kell kemény edzésekre járnia, csodabogyókat szednie.

Ami nekem "csupán csak étkezés", az őneki nagy megpróbáltatás. Vége a közös pizzázásoknak! Még a hideg is kirázta, de le akart fogyni.  Elhatároztam, hogy segítek neki, mellette állok  e nehéz időszakban. Mert igenis nehéz lesz átalakítani az életmódját. 

Találnunk kéne először egy megfelelő erősségű indokot, amiért lefogy- javasoltam. De mi legyen az? - nézett rám tágra nyilt szemekkel. Pasi -ajánlottam. Nevetett. Vagy új munkahely. Szép ruhák. Egyik sem csábította. 

Figyelmeztettem. Önmaga kevés lesz ehhez, legalább egy plátói szerelem kellene... Kinevetett. Szerinte elég lesz az önmaga miatti fogyókúra. Majd fél óra múlva felhívott telefonon a boltból: Csak úgy mosolyognak rám a pultból az illatos fánkok, croissant-ok, kakaós csigák, tepertős pogácsák!- siránkozott.  A felvágott pultnál pedig szerinte a kedvenc kolozsvári szalonnája még rá is kacsintott, hogy "vegyél meg".

Továbbra is eltökélt szándékom az volt, hogy bátorítsam a rettenetes fogyókúra megoldására, és valahogy hozzá segítsem, hogy egy kb. 55-60 kikós barátnőm legyen a mostani 90 kilós helyett.

Készítettem ebédre diétás fasírtot barna rizzsel, meg persze a kedvenc zöldséglevesemet is megfőzem neki és elvittem hozzá. Bekanalazta, de közben a csülkös bablevesről álmodozott...

Holnap újabb tervvel állok elő...