Barátnőmmel, Elvirával színházba készültünk este. Ilyenkor mindig megkért ne öltözzek ki túlságosan, mivel ő a testsúlya miatt nem vehet fel mindenféle ruhát, eléggé behatárolt a lehetősége. Így hát én is visszafogtam magam.

Még a színházban is lázasan kerestem Elvirának a plátói szerelmet a közönség, sőt még a színészek körében is. Elvira csak a korgó  pocakját simogatta, és közben nagyokat sóhajtott. 

A "régi időkben" amikor Elvira nem fogyókúrázott, színház után mindig vacsorázni indultunk.

Na, ezt most kihagytuk.

Szótlanul indutunk hazafelé. Elvira egyszer csak kifakadt. - Tudod, Zsófi, neked mekkora előnyöd van hozzám képest. Megvan az "alap", csak felveszel egy klassz ruhát, kisminkeled magad és máris jól nézel ki. Nem kell lefogynod 30 kilót, mint nekem. - így kesergett. 

Sokan mondják, hogy "nem a ruha teszi az embert", - mi megállapítottuk, hogy dehogynem! A ruha és a smink nagyon sokat számít egy nő megjelenésében.

Másnap délután Elvira telefonált, hogy még komolyabban veszi fogyókúráját, mert látott az éjjel egy kisfilmet a tv-ben az El Camino-ról, és most minden vágya, hogy elmenjen erre a zarándokútra. Kértem engem ebből hagyjon ki.

- Vegyünk egy jó cipőt, amiben gyalogolhatok! -ezzel a felkiáltással vásárolni hívott.

Az utcán is lesben álltam, hátha megpillantok egy olyan férfit, aki alkalmas lenne arra, hogy Elvirát rászabadítsam, és esetlen még a zarándokútra is kézenfogva készülnének.

Ahogy elmentünk a McDonalds előtt, egymásra néztünk. Gondolataimban az járt, hogy nagyon korai még ez a cipővásárlás, de nem vehettem el Elvira kedvét, lelkesedését, hátra rátalált a "megfelelő indokra" fogyókúrájához. Azt is láttam, ahogy megmozdult az orra és szívta magába a jellegzetes McDonalds illatot. Végül egy szuper cipővel tértünk haza, - éhesen. 

Gyorsan összedobtam Elvira konyhájába egy kis lecsót, rizzsel. Elvira elnevette magát. - Te már többet főzöl nálam, mint otthon. - Csak segíteni szeretnék. - mondtam. - Este küldök még át recepteket a jövő hétre. 

Lecsó rizzsel, virslivel

Hozzávalók 2 személy részére: 

400 g zöldpaprika, 200 g paradicsom, 100 g rizs, 2 tk. olaj, 1 fej vöröshagyma, 1 pár baromfivirsli, só.

Elkészítés: A vöröshagymát karikára vágom és megpárolom. A paradicsomot és a zöldpaprikát összedaraboljuk és a hagymához adjuk. Sóval ízesítjük. Megszóruk a rizzsel és annyi vízzel, hogy ellepje. Közben a virslit is hozzáadjuk karikára vágva. Lefedve addig fózzük, míg a rizs megpuhul.

Míg elkészült az ebéd, az El Camino-ról beszélgettünk. 

- Az El Camino-ra fel kell készülni, testileg, lelkileg, mindenhogy. - mondtam. Majd ő felkészül, vágta rá. - Kell még hozzá megfelelő felszerelés, hátizsák, lámpa, egyebek. - folytattam. Majd megvesszük, volt a válasz.  - Utána, ha megjöttem az útról, tarthatnék róla előadásokat, írhatnék róla könyvet... - álmodozott Elvira.  - Állj! Állj! Állj meg! - kértem.  - Túl messzire szaladtunk. Még menni is alig bírsz, és már haza is értél a zarándokútról... Inkább készülj fel a holnapi étrendre.

Reggeli: 4 dkg graham kenyér, gépsonka

Tízórai: 4 db abonett, 2 dl tejeskávé (édesítővel)

Ebéd: karfiol leves, sült csirke, zöldség köret

Uzsonna: 20 dkg alma, 1 db abonett

Vacsora: 6 dkg graham kenyér, 3 dkg párizsi, 1 db light kockasajt, paprika

Holnap újra találkozunk...